Itthon

Ennél jobb időt keresve sem találhattunk volna a balatoni nyaraláshoz: a 26-29 fokos víz még az én híresen fagyoskodós természetemnek is ideális.

Kellemes meglepetéssel állapítottam meg, hogy a Balatonban fürdeni ma is ugyanolyan csodás élmény, mint gyerekkoromban volt. Azt hittem pedig, hogy csak nosztalgia lesz a jó érzés, hiszen sok olyan varázs van, amit az ember gyerekkorában megél, aztán később, felnőttként már nem. A Balaton esetében viszont nem így lett: úgy tűnik, olyan varázsa van ennek a tónak, ami megmarad számomra, és felnőttként is újraélhető.
 
Hab a tortán, hogy vannak még a Balaton partján olyan strandok, amelyeket gyönyörűen rendben tartanak, és mégsem kell a használatért fizetni. Tegnap teljesen véletlenül csöppentünk egy ilyen helyre. Gyönyörű gyep, árnyas fák, tiszta, kulturált vécé, rendszeresen ürített szemetes, karbantartott stég fogadott, és sehol egy pénztár... Csak bámultam, hogy ilyen is van itthon.

The Twelfth

Ebben a videóban* a híres észak-ír származású mozisztár, Liam Neeson bíztat gyönyörű mély hangján az észak-ír embereknek és kultúrájuknak megismerésére. Milyen szomorú fricska, hogy az észak-ír turistaszezont pont keresztbe vágja a marching season, vagyis a felvonulási időszak.

Július 12-én a britek Orániai Vilmos 1690-es győzelmét ünneplik díszes menetekkel, amelyeket a legyőzött nép, vagyis az írek területére szerveznek. Az íreknek ez - érthető módon - nem tetszik. Vonuljatok a saját területeteken! - mondják.

Sokan ezekben a napokban autóba ülnek és elmennek inkább délre, a Köztársaság területére, ott várják ki, míg véget ér a műsor. Sajnos ott sem mindig ússzák meg. Szomorúan konstatáltam, hogy már a kedvenc donegali városkámban is egyre nagyobb számban vonulnak a narancsosok. Az eseményre, amit kulturális ünnepként írnak le a britek,  az ír miniszterelnököt is meghívták, aki persze nem ment el.
 
*mármint az eredeti verziójában, itt

Note to self / Jegyezzem meg

Hipermarketbe kicsi kosárral menni be azon az alapon, hogy úgysem veszek sok mindent, dőreség.