Ha újrakezdhetném az életemet...

Ilyen iskolába szeretnék járni. Nekem tutira jót tett volna.

Viszont mivel az idő kerekét nem tudom visszaforgatni, a másik oldalról közelítek: dolgoznék ilyen helyen.

Kérdés persze, hogy adhat-e az ember másoknak olyat, amit maga nem kapott meg. Jobb napjaimon úgy érzem, igen. Végül is erről szól az életem.

Viszlát, Miss Migrans...

Amikor én a migráns elnevezést kitaláltam magamra, még senki nem használta ezt a szót a mindennapokban. Emlékszem, az első posztjaim idején (ó, freeblog!) rá is kérdeztek néhányan, hogy mit is jelent tulajdonképpen, és miért éppen ez lett a nevem.

Azóta már más szelek fújnak Európában, és abban az értelmében, ahogy ez a fogalom manapság használatos, nem érzem magaménak. Igazából Miss-nek sem érzem már magam (annak is megvolt az oka annak idején, miért lettem az), mégis, mivel legtöbben Missmi-ként ismernek, ezt tartottam meg. Az e-mail címem pedig missmihello@gmail.com-ra módosult.

Online biztonság

Az 5-ös ponton eléggé meglepődtem. Itt Észak-Írországban egyetlen iskola sem teszi nyilvánosan elérhetővé a diákjai névsorát, mert ez itt nem biztonságos. Sőt, még az osztálynévsort is sokszor csak keresztnevekkel lehet a szülőknek kiadni, pl. szülinapi bulikra küldendő meghívók miatt.

Ami pedig ezt a cikket illeti, hát itt is ért meglepetés: én azt hittem, hogy amikor egy Facebook-os játék vagy alkalmazás adatokhoz való hozzáférést kér, akkor csak annak az adataihoz fog hozzáférni, aki az engedélyt adja. Teljesen megdöbbentem azon, hogy a mások által engedélyezett játékok/alkalmazások az alapbeállítás szerint hozzáférnek a legszemélyesebb adataimhoz is, hacsak ezt a lehetőséget külön le nem tiltom, illetve be nem állítom egyesével minden adatra a "Mások által használt alkalmazások" menüpontban. Pfff...    

Mit tehetek én?

Az alapítványt, amelynek sok éve dolgozom, menekült hozta létre 75 évvel ezelőtt. Amikor Hitler uralomra került Németországban, feltette magának a kérdést: mit tehetek én, hogy élhetőbb legyen a világ? Kidolgozta a programját, és miután nyilvánvalóvá vált, hogy a náci uralom alatt zsidó orvosként nem boldogulhat tovább a saját hazájában, külföldi támogatókat keresett. Így került Skóciába; dolgozni, segíteni, építeni.

Micsoda különbség van aközött, hogy valaki úgy indul el a hazájából, hogy tenni szeretne valamit, és ehhez keresi a lehetőséget, vagy pedig úgy, hogy azt mondja: nekem is jár a jólét, engem is lakassatok jól...

Európa egyetlen esélye, ha az előbbiekből lesz minél több.

Angol humor 18+

lost my marbles = elment az eszem

Szó szerinti értelmezésben:

marble = üveggolyó
lost my marbles = elvesztettem az üveggolyóimat

Demonstráció itt.  

Csendesen

Tanita Tikaramot hallgattam ma. Kamaszkoromban nagyon szerettem ezt a számot. Akkor a dallam tetszett leginkább, most már a szöveget is jobban értem, és valahogy megint aktuálissá is vált: az ember csak néz, és nem érti, mi történik körülötte a világban...

Pontosabban értem, nagyon is értem. Össze vagyunk kötve, mi emberek, ezer és még egy szállal, folyamatosan. Nincsenek illúzióim a jövővel kapcsolatban: tényleg nagy a baj.

Viszont én, egyelőre legalábbis, a saját házam táján igyekszem söpörni, csendes készültségben. Fenntartani a normalitást, amennyire és ameddig csak lehetséges, azok számára, akiket körém rendezett az élet.

Megrendeltem a lányomnak a Titoktündér sorozatot. Esténként olvasom neki. Az első mese mindjárt arról szólt, hogy amire nagyon sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik. Ebben maximálisan hiszek is.

Ami a lányomat és az esti meseolvasást illeti, utolsó pillanatban vagyunk: tíz és fél éves kiskamasz, már nem sokáig fogja igényelni az esti közös olvasást. De ameddig igen, addig csináljuk. Azt sem tudhatom, hogy meddig lehet még olyan szép életünk, amilyen van. De amíg van, igenis széppé tesszük...

Hálás vagyok, nap mint nap, hogy nekünk megadatott az, amink van. A békés, nyugodt otthon, élhető közegben, élhető napokkal...

A szorongás a jövő és a világ állapota miatt persze állandósult. Az lenne a csoda, ha nem így lenne.