Nem járatnám a gyerekeimet olyan hittanra, ahol a
bűntudatot, az istenfélelmet*, a szenvedést magasztalják, sulykolják. Nem azért
nem, mert a földi élet rózsaszín, nyilván nem az, nem lehet az. Nem mindegy
azonban, mit hozunk ki földi
életünkből… A világnak (és Istennek**) önálló, a gondolataiért, szavaiért,
érzéseiért, cselekedeteiért felelősséget vállalni akaró, merő és tudó emberekre van (lenne)
szüksége.
A hatalom és egyes egyházak érdeke viszont nyilvánvalóan nem
ez…
A történelem folyamán a világban a legnagyobb szörnyűségeket
“Isten nevében” követték (követtük) el, ideje lenne hát leszállni a felelősség
áttologatásáról…
A fentebb linkelt sóbálvány-történet számomra nem a
büntetésről, az engedelmességről, a szenvedésről szól, hanem arról, hogy fontos
odafigyelni, merrefelé nézünk. Előrefelé-e, vagy visszafelé? Mi történik
veled, ha - bár tudod, hogy előrefelé vezet az utad- , mégis visszafelé
fordulsz, nem tudsz elszakadni attól, amit ott látsz? Mit jelent sóbálvánnyá
válni? Mozdulatlanságot. Tehetetlenséget. Röghözkötöttséget.
Nem ez az utunk, ez nyilvánvaló.
Mégsem azt kellene a gyerekekbe sulykolni a
sóbálvány-történetből, vagy bármely más Biblia-idézetből, hogy ha rossz leszel,
Isten megbüntet és akkor jaj
lesz neked. Azt kellene közvetíteni a
gyerekeink felé, hogy rajtunk
(is) múlik, mi történik velünk, hogy bizony figyelnünk kell, magunkra is,
egymásra is, mert dolgunk, feladatunk,
szerepünk van itt a Földön, nem is kevés! Csak nőjünk fel hozzá.
* Itt most: Istentől való félelem/félelmet
** az én
értelmezésemben
"A pietizmus latin eredetű szó, a pietas (jámborság) szóból ered. Szótári alakja: pietas, -atis, f., amelynek jelentései: ájtatosság, istenfélés, vallásosság, igazság, ..."
VálaszTörlésA biblia tanulmányozása rengeteg tudást igényel. Valóban nem mindegy, hogy ki, mi okból, hogyan, milyen előkészületek után próbálja értelmezni.
Nem tudom, miért írtad a pietizmust. Azt tudom, hogy az istenfélelem szót a vallásosság szinonimájaként szokták használni, de én most nem ebben, hanem a "betűszerinti" jelentésében értettem, ezért is csillagoztam meg külön.
VálaszTörlésAzért, mert ennek a szónak a magyar (nem éppen szerencsés) fordítása az istenfélelem. És ez semmiképpen nem függ össze a félelemmel! Amikor ez a fordítás a magyar bibliába bekerült, még nagyon sok olyan szavunk volt, aminek az akkori értelme ma már vagy megszűnt a gyakorlatban, vagy megváltozott. Mindezt Te is tudod, csak akik olvasnak, félreérthetik. Ezért írtam.
VálaszTörlésBetű szerint sem szabad mindent értelmezni, mert ha egy anya mondjuk játékosan azt mondja a gyermekének: "kinyírlak", az nem jelenti az azonnali családirtást, s nem is a papírkutya esetéről van szó. :-) De erről majd inkább szóban. Nem akarok senkit a Te blogodon untatni.
Ez borzasztó. Az meg még borzasztóbb, hogy nem csak az egyház(ak) tanítása az vagy az szeretne lenni, hogy feltétlenül engedelmeskedj a fölötted állóknak...
VálaszTörlésNem vagyok hívő és a gyerekeim se járnak-jártak hittanra, de ezt a blogot (amit belinkeltél) látva, talán jobb is. (Pedig nagyon jó fej papunk van egyébként.)
Teljesen egyetértek az utolsó bekezdéseddel (is).
Kedves Gitta Bry!
TörlésAz, hogy hívő vagy-e, vagy nem, az a Te döntésed, ill. hited. Senkinek semmi köze hozzá. Az azonban, hogy a gyerekek járnak-e hittanra vagy sem, az már nem lehet csak a Te döntésed, hiszen akkor nekik is feltétlen engedelmességet kell tanúsítaniuk irántad, és így Te is olyanná válsz, mint az általad pont ezért nem tisztelt egyházak. Engedd a gyermekeidet hittanra (is), és bízz a jó nevelésedben, aminek hatására majd ők el tudják dönteni, hogy hívők-e, és ha igen akkor miben. Egyébként az engedelmesség az alapja minden közösségnek. Képzeld csak el mi lenne, ha mindenki semmibe venné a törvényeket!