Kerülj közelebb...*

Ennél közelebb már nehéz lenne. Mert hát mire véljem, hogy amikor az egész éves, fogyatékkal élő felnőttekről szóló munkámból kikapcsolódandó, hazaérkezem Magyarországra, foglalok egy szállodai szobát egy eldugott kis kelet-magyarországi fürdőhelyen,  akkor kiderül, hogy éppen ezen a helyen, éppen most, a szállodának azon az emeletén, amelyiken én is vagyok, láss csodát: épp fogyatékos felnőtteket nyaraltatnak.

Itt vigyorognak rám kedvesen, egymásba botlunk a folyosón, az étteremben, a medencéknél, a városban, meg mindenhol, és néha még a szobámba is benéznek. A változatosság kedvéért. És amikor majd jóóóóól kinyaraltam magam, akkor visszamegyek az enyémeim közé, akik hasonlóak az itteniekhez, csak más nyelvet beszélnek. (Vagy épp nem beszélnek.) Őértük viszont felelős is vagyok, míg az ittenieket csak nézegetem, ha már az utamba sodorta őket a sors.

Nyaralni jó. 
   
* A cím innen