2014. február 12., szerda

Bármi áron...?


Ezért nem vagyok tagja egyetlen egyháznak sem. Mert ha az egyháznak (bármelyiknek) hatalmat adnak, akkor a vezetőik Istenre kenik azokat a döntéseket, cselekedeteket, amelyeket valójában anyagi és politikai okokból hoznak.

Az individualizáció korát éljük, ami azt jelenti, hogy minden egyes embernek saját magának, belső indíttatásból kell(ene) eldöntenie, hogy milyen értékrend szerint éli az életét.

Az erőszakos hittérítés, misére kényszerítés ideje lejárt, talán nem is volt itt sohasem.

Nem az számít, hogy hány misét ülsz végig, mennyi ostyát veszel a szádba, ha egyáltalán.

Hanem az, amit élsz, ami felé törekszel, nap mint nap.  

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek veled. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy valaki jó ember legyen. Hinni nem csak istenben lehet - bármifélében -, és senkinek - egyháznak se - nincs joga a hite vagy nem-hite alapján megítélni bárkit. (Másért se nagyon...) Mellesleg, sajna, az állami kézben maradt nevelőszülői hálózatot is elkezdték rendesen tönkretenni, csak beszélnek a gyerekek érdekeiről, de valahogy nem látszik, hogy komolyan is vennék.
    Azért kíváncsi lennék, mi lett ezzel az asszonnyal és a gyerekekkel...

    VálaszTörlés