Hálaadás

Tegnap este ismét csodálatos eseményben volt részem.

Idén harmincéves a közösség, amelyhez tartozom itt Észak-Írországban, és ebből az alkalomból meghívtuk a környék különféle egyházainak képviselőit egy közös hálaadási ünnepi estre. Izgultunk nagyon, hogy mi lesz ebből, mert bár a fogyatékkal élők, elesettek, rászorulók támogatása minden keresztény egyház alapvető ügye, azért a világról, s benne az ember szerepéről, feladatáról markánsan eltérő elképzeléseink vannak...

Az est mégis csodálatosan sikerült. Le a kalappal a gondozottaim előtt, akik valami elképesztően jó hídépítők - paradox módon, minél kevésbé képes valaki "IQ-szinten" kommunikálni, csűrni-csavarni a szavait, annál hitelesebben képviseli és közvetíti az igazán lényegest... - és hát a résztvevő vezetők is mind a legjobbat adták magukból, a közös cél érdekében...

Szóval csodás estét töltöttünk együtt. Benne leszünk az újságokban is, de igazából nem ez a lényeg. Hanem az, hogy - bár kicsiben, és persze nem zökkenőmentesen -, de igenis működik a közösségépítésnek ez a módja itt ebben a véres közelmúltú országban... Én pedig hálás vagyok, hogy a folyamat részese lehetek.