Nekem csodás alvókám volt megboldogult lánykoromban. Simán átaludtam az éjszakákat, sőt, ha kellett, a nappalokat is. A jóvilág azonban megszűnt a gyerekeim születésével. A kilencéves lányomnak ugyanis kicsi korától fogva minimális az alvásigénye, vagy még annál is kisebb, és félóránként ébreszt késő éjszaka, hogy elolvasta már az összes könyvét, mit csináljon most, még mindig nem tud aludni.
Tegnap viszont a barátnőjénél volt ottalvósban, és gondoltam, eljött végre az én időm, milyen csodásan fogok aludni!
Nem így lett. Ugyanúgy ébredtem félóránként, mintha itthon lett volna, sőt, egyszer még a szobájába is benéztem, hogy biztosan nincs-e az ágyában...
Szóval nem aludtam ki magam tegnap éjjel sem, viszont ma örültem nagyon, mikor visszajött végre a cserfes csitri. Túl csöndes volt nélküle a ház. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése