Tanita Tikaramot hallgattam ma. Kamaszkoromban nagyon szerettem ezt a számot. Akkor a dallam tetszett leginkább, most már a szöveget is jobban értem, és valahogy megint aktuálissá is vált: az ember csak néz, és nem érti, mi történik körülötte a világban...
Pontosabban értem, nagyon is értem. Össze vagyunk kötve, mi emberek, ezer és még egy szállal, folyamatosan. Nincsenek illúzióim a jövővel kapcsolatban: tényleg nagy a baj.
Viszont én, egyelőre legalábbis, a saját házam táján igyekszem söpörni, csendes készültségben. Fenntartani a normalitást, amennyire és ameddig csak lehetséges, azok számára, akiket körém rendezett az élet.
Megrendeltem a lányomnak a Titoktündér sorozatot. Esténként olvasom neki. Az első mese mindjárt arról szólt, hogy amire nagyon sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik. Ebben maximálisan hiszek is.
Ami a lányomat és az esti meseolvasást illeti, utolsó pillanatban vagyunk: tíz és fél éves kiskamasz, már nem sokáig fogja igényelni az esti közös olvasást. De ameddig igen, addig csináljuk. Azt sem tudhatom, hogy meddig lehet még olyan szép életünk, amilyen van. De amíg van, igenis széppé tesszük...
Hálás vagyok, nap mint nap, hogy nekünk megadatott az, amink van. A békés, nyugodt otthon, élhető közegben, élhető napokkal...
A szorongás a jövő és a világ állapota miatt persze állandósult. Az lenne a csoda, ha nem így lenne.
Igen, használjátok ki az együtt tölthető, olvasós-beszélgetős, világfelfedezős időszakot, mert hamar elmúlik!
VálaszTörlésSzerintem engedd el a szorongást - nincs értelme a mai napot tönkre tenni azzal, amit a holnapról képzelgünk! Te magad is írod: "amire nagyon sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik. Ebben maximálisan hiszek is." Ha a szorongás állandósul, ha pusztulást, ínséget vizionálsz, az bizony be is következik! Nem lenne jobb helyette inkább az élhető közegre koncentrálni?! ;-)
VálaszTörlésGwen, igyekszem, pont ezért gondozom, ápolom a mindennapokat.
Törlés