Szép volt, tényleg szép... Hogy micsoda ereje van annak,
amikor katolikus papok és református lelkészek együtt, egy fedél alatt tartanak
hálaadó istentiszteletet, a gyülekezeteik bevonásával, és a végén egy sorba
állva, együtt mondják/mondjuk
el a záró imádságot... azt csak az tudja igazából megérteni, aki élt már
huzamosabb ideig ebben a véres közelmúltú országban, ahol egészen néhány évvel
ezelőttig minden, de minden szegregálva volt...
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20)
Ott volt. Ott van, nap mint nap. Néha jól jön az emlékeztető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése