Középiskolás lesz a gyerekem... :)

Élénken él emlékezetemben az a bő hat évvel ezelőtti  nap, amikor ültem az igazgatói irodában, papírjaimat szorongatva aggodalmasan magyaráztam, hogy nemrég érkeztünk Magyarországról, ahol ez a kisfiú még messze nem lenne tanköteles... Épp csak betöltötte a negyedik életévét, kiscsoportos óvodás volt otthon, s mivel nyári születésű, ősztől ismét kiscsoportos lenne... Ehhez képest most itt áll iskolai egyenruhában, hátán a táska, a gyerekem, akit az óvónők otthon tornádóként jellemeztek (teljesen jogosan), mert vad viharként söpört végig a csoportszobán, figyelmét csak pillanatokra lehetett lekötni, ha egyáltalán... Az volt a szerencséje, hogy gyönyörű gyerek volt (most is az :), loknis szőke hajával, nagy kék szemeivel, finom vonásaival elbűvölte környezetét. Viszont ami az iskolákban kötelezően elvárt magatartásformák betartását illeti, hát, voltak jogos aggályaim a beilleszkedésével kapcsolatban...

- A free spirit... - mosolygott az igazgató, s értő-megértő tekintetét látva oldódni kezdett a mellkasomban a szorítás: talán mégis csak jó helye lesz a gyerekemnek itt...

És jó helye lett. Egyéni nevelési tervet kapott, amit rendszeresen egyeztettek velem is, az osztályban asszisztens vigyázta fejlődését, foglalkozott vele külön, amikor szükséges volt.

Teltek-múltak az évek, most már hetedikes, ez az általános iskola utolsó éve az észak-ír rendszerben, 11 évesen középiskolába mennek itt a gyerekek.

A karácsonyi fogadóórán büszkén jelentette a tanárnő, hogy nemhogy asszisztensre nincs már szüksége a gyerekemnek, de néhány tárgyból kifejezetten tehetséges: egyéni, kreatív, komplex megoldásai vannak. Szorgalmas, tanul, fejlődik és az osztálytársai körében is népszerű. Kell ennél több? Hát, kéne, valami hasonlóan neki való középiskola...

És lőn, az is megvan, tegnap volt a nyílt nap, s örömmel láttam, hogy teljesen hasonló a mentalitás: az integrált iskolák körébe tartozik az is, mint a mostani intézmény, ami ebben  a konfliktusos közelmúltú országban elsősorban politikai-vallásos széleslátókörűséget jelent. Azok a szülők íratják integrált iskolába a gyerekeiket, akik felismerik, hogy a jövő útja a hagyományos észak-ír szegregációval szemben a közös iskoláztatás, amikor nem választják szét a gyerekeket vallás (katolikus vagy protestáns), származás (ír vagy brit), vagy más egyéb szempontok alapján, hanem megtanítják őket önmaguk, mások és egymás megismerésére és tiszteletére. A követelmények magasak, de megvan hozzá minden szükséges támogatás, emberi és tárgyi feltétel.

Ahogy az egyik diák fogalmazza, „Integration is a connection we all have, a dream, a wish, a thought, a voice inside our head telling us that religion, colour and gender, united all together is peace, and peace is the way forward, the only way to ease the pain of war, and it begins with you.”

Ami pedig a külföldiek integrálását illeti, ezt deklarálja az iskola: „We believe the college community is enriched by welcoming students from around the world and that learning in a diverse community is an effective preparation for the increasingly international lifestyles of the 21^st century.” Hát mit mondjak, szerintem is így van! :)

Szóval hálás vagyok, egyszerűen és leginkább végtelenül hálás, hogy megadatott a gyerekeimnek, hogy magas színvonalú, nyitott, támogató, inspiráló közeg megbecsült, kreatív tagjaiként tölthetik iskolai éveiket.