A vörös fonal

A kínlódás, amikor rágom a tollam végét már napok óta, mert hiába lapozgatok könyveket, guglizom a netet, sehogy sem akar összeállni a vasárnapi mondandó... Míg egyszer csak, egy áldott pillanatban, átcsap végre a villanás, az a belső, titkos erő, ami helyükre rántja a puzzle darabkáit...

Összeáll tehát a kép, hát persze, ó, hogy ez eddig nem jutott eszembe, hiszen világos mint a Nap... mint a Nap, az a bizonyos belső, Krisztusé...

S felépítem végre, amit mondani fogok, hogy hiteles lehessen, élő és élhető, nekem legalábbis mindenképp az,  s remélem, a gondozottaimnak is...

Hálás vagyok az ilyen pillanatokért. Bárcsak gyakrabban lennének velem.

Hetedik...

...évemet kezdem itt Észak-Írországban, ebben a munkaközösségben.  Tegnap volt az évértékelő megbeszélésem. Nagyon jól sikerült, minden szempontból.

A napokban került a kezembe egy régebbi naplóm abból az időszakból, amikor egyedül maradtam itt a gyerekekkel, és úgy éreztem, elevenen megnyúz az az élethelyzet, amibe épp kerültem...

A lenyúzott bőr helyére azóta új épült, erősebb, strapabíróbb. Már csak el kell hinnem, hogy ez tényleg így van, és folytatni, amit elkezdtem, menni az úton tovább...  

Instant világ

Azért belegondoltatok már, hogy micsoda elképesztő most-azonnal-enyém világban élünk mi?

A minap megtetszett egy zeneszám. Rákerestem a neten, megrendeltem a cd-t, és másnap hozta a postás... Ide, a vidéki kis faluba, a "semmi" közepére. A megismerés-megvágyás-megszerzés folyamata mindössze 24 óra volt, és egy flakon sampon árába került.

Ha belegondolok, hogy tizenéves koromban még hónapokig vártam/gyűjtögettem egy műsoros kazettára...

A csúszda meg az élet

Az embernek mindenféle bölcsességek jutnak eszébe, miközben strandol a gyerekével. Például az, hogy ha már felültem a csúszdára, akkor két választásom van. Vagy ragaszkodnék a pozíciómhoz, és zavar, hogy most miért erre, vagy arra visz az ár és akkor jól beütöm  a könyökömet, vagy mást.

Vagy pedig felveszem a ritmust, hagyom hogy vigyen a lendület, és akkor akár még élvezetes is lehet...

Bár az őrültfolyócsúszdát csak azoknak ajánlom, akik tényleg élvezik a kontrollvesztés állapotát. Mert igaz, hogy csak 5%-os a dőlésszög, de a csúszdában nem csordogál, hanem zúdul a víz, és a két "pihenősziget" valójában örvény.

Szabadon

Már nem is emlékszem, mikor barangoltam utoljára szabadon Budapesten. Most viszont - végre- eljött újra az alkalom. Kihasználtam, hogy a gyerekeim az apjuknál voltak, vettem egy napijegyet, és mentem, amerre vitt a lábam, ill. az épp aktuális jármű... 

Kerülj közelebb...*

Ennél közelebb már nehéz lenne. Mert hát mire véljem, hogy amikor az egész éves, fogyatékkal élő felnőttekről szóló munkámból kikapcsolódandó, hazaérkezem Magyarországra, foglalok egy szállodai szobát egy eldugott kis kelet-magyarországi fürdőhelyen,  akkor kiderül, hogy éppen ezen a helyen, éppen most, a szállodának azon az emeletén, amelyiken én is vagyok, láss csodát: épp fogyatékos felnőtteket nyaraltatnak.

Itt vigyorognak rám kedvesen, egymásba botlunk a folyosón, az étteremben, a medencéknél, a városban, meg mindenhol, és néha még a szobámba is benéznek. A változatosság kedvéért. És amikor majd jóóóóól kinyaraltam magam, akkor visszamegyek az enyémeim közé, akik hasonlóak az itteniekhez, csak más nyelvet beszélnek. (Vagy épp nem beszélnek.) Őértük viszont felelős is vagyok, míg az ittenieket csak nézegetem, ha már az utamba sodorta őket a sors.

Nyaralni jó. 
   
* A cím innen

Ebéd van!

Ma én küldtem ezt az üzenetet valakinek, akiről tudtam hogy jólesne neki egy tányér finom pörkölt.

Aztán visszacsöppentem az időben, éppen tíz évet, amikor is egy szép nyári napon nekem üzenték ezt: Ebéd van! Nagyfiamat vártam akkoriban, akit túlhordtam, sehogy sem akaródzott neki megszületni, ezért a 42. héten befektettek a terhespatológiára. Mivel semmi bajom nem volt, feküdnöm sem kellett, az NST-k között a gyönyörű nyári napokon sokat sétáltam a kórház kertjében. Ott ért aznap az üzenet is: Ebéd van! Akkoriban még drágább volt sms-t küldeni, értékeltem is nagyon azt a szeretetet, gondoskodást, ami a rövid üzenetből sugárzott. Igazán kellemes társaság jött össze akkor a patológián, biztattuk, bátorítottuk egymást, csupa leendő elsőgyerekes anyuka.

Nem tudom, mi lett azóta szobatársammal, aki az üzenetet küldte. Azt tudom, hogy végül megszületett egészségesen a kislánya, aki miatt bent feküdt akkor az osztályon, veszélyeztetett terhesként.
Vannak olyan kapcsolatok az ember életében, amelyek csak rövid időre jönnek létre: akkor és ott szükség van rájuk... Aztán tovább nincs, megy mindenki a maga útján. A telefonszáma sincs már meg azóta.
De az üzenet ereje megmaradt velem. Pontosan tíz éve történt, hétfőn lesz nagyfiam születésnapja.
Ebéd van.

VAN ebéd.