Ha kérhetném,
mostanában ne haljon meg senki a környezetemben. Nem szeretnék több
virrasztást, krematóriumi temetést meg pláne nem.
Ma délután három
és fél órát töltöttem a fogorvosi székben, de még az sem viselt meg annyira, mint tegnap a kemencés* krematórium
látványa és hangja, ami azóta is kísért.
Több ismerősöm nem
is jött el a temetésre, mert rossz érzést kelt bennük a krematórium. Nem
értettem, hogy miért, amíg meg nem tapasztaltam magam is Belfast-ban, hogy
milyen az, amikor nem az urnát búcsúztatjuk, hanem maguk a kemencék (vagy minek
hívják őket*) konkrétan össze vannak kötve az asztallal, ahová a koporsót
tesszük a búcsúztatáshoz. A kemencék végén pedig ott vannak a kémények. Huh.
*talán inkább kazán, de azt fűtésre használják, ez meg ugye nem fűt, ráadásul - paradox módon - istentelenül hideg volt a búcsúztató helyiségben, minden értelemben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése