Church Unity Service - update :)

Szép volt, tényleg szép...  Hogy micsoda ereje van annak, amikor katolikus papok és református lelkészek együtt, egy fedél alatt tartanak hálaadó istentiszteletet, a gyülekezeteik bevonásával, és a végén egy sorba állva, együtt mondják/mondjuk el a záró imádságot... azt csak az tudja igazából megérteni, aki élt már huzamosabb ideig ebben a véres közelmúltú országban, ahol egészen néhány évvel ezelőttig minden, de minden szegregálva volt...

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20)

Ott volt. Ott van, nap mint nap. Néha jól jön az emlékeztető.   

Variációk egy témára...

Tegnap Debbie csapatával doboltam. Mert, ugye, többféle ösvényen is meg lehet mászni ugyanazt a hegyet, és nem csak intellektusában él az ember...

"Rhythm is a language that can unite the diverse elements of humanity. Rhythm succeeds where words fail."

Church Unity Service

Én nem vagyok tagja egyetlen egyháznak sem, de néha akadnak templomi programok, amelyeket érdemes támogatni. Ezen a rendezvényen például mindenképpen ott leszek, mert nemes gesztus, mert szép, mert közösségépítő... :)

"The service, entitled ‘Christian Caring in the Community’, is open to all sections of the community and the Forum would like to take this opportunity to extend a warm welcome to everyone to attend. There are many people in our local community who are involved in the caring field and the Forum would like to acknowledge the compassion and consideration they show to others. Many of our paid workers go beyond the call of duty and many of our unpaid carers work tirelessly to care for sick and elderly relatives.

Speaking about the service, co-chair of the Churches’ Forum, Fr Joe Gormley, said “The members of the Forum want to show the local community that we recognise the valuable work that those in the caring field do on a day-in, day-out basis. We are truly indebted to them and the way that they carry out their caring roles in such a sensitive way. We want you to know that you are not alone, that we are with you and that Christ is always with you.”

Church Unity Week is an annual event which takes place this year from the 18 – 25 January. The theme this year is “Is Christ Divided?” It is hoped that this service will highlight how Christ is not divided in our district. It will provide an opportunity for all Christians to come together and pray together." 

Középiskolás lesz a gyerekem... :)

Élénken él emlékezetemben az a bő hat évvel ezelőtti  nap, amikor ültem az igazgatói irodában, papírjaimat szorongatva aggodalmasan magyaráztam, hogy nemrég érkeztünk Magyarországról, ahol ez a kisfiú még messze nem lenne tanköteles... Épp csak betöltötte a negyedik életévét, kiscsoportos óvodás volt otthon, s mivel nyári születésű, ősztől ismét kiscsoportos lenne... Ehhez képest most itt áll iskolai egyenruhában, hátán a táska, a gyerekem, akit az óvónők otthon tornádóként jellemeztek (teljesen jogosan), mert vad viharként söpört végig a csoportszobán, figyelmét csak pillanatokra lehetett lekötni, ha egyáltalán... Az volt a szerencséje, hogy gyönyörű gyerek volt (most is az :), loknis szőke hajával, nagy kék szemeivel, finom vonásaival elbűvölte környezetét. Viszont ami az iskolákban kötelezően elvárt magatartásformák betartását illeti, hát, voltak jogos aggályaim a beilleszkedésével kapcsolatban...

- A free spirit... - mosolygott az igazgató, s értő-megértő tekintetét látva oldódni kezdett a mellkasomban a szorítás: talán mégis csak jó helye lesz a gyerekemnek itt...

És jó helye lett. Egyéni nevelési tervet kapott, amit rendszeresen egyeztettek velem is, az osztályban asszisztens vigyázta fejlődését, foglalkozott vele külön, amikor szükséges volt.

Teltek-múltak az évek, most már hetedikes, ez az általános iskola utolsó éve az észak-ír rendszerben, 11 évesen középiskolába mennek itt a gyerekek.

A karácsonyi fogadóórán büszkén jelentette a tanárnő, hogy nemhogy asszisztensre nincs már szüksége a gyerekemnek, de néhány tárgyból kifejezetten tehetséges: egyéni, kreatív, komplex megoldásai vannak. Szorgalmas, tanul, fejlődik és az osztálytársai körében is népszerű. Kell ennél több? Hát, kéne, valami hasonlóan neki való középiskola...

És lőn, az is megvan, tegnap volt a nyílt nap, s örömmel láttam, hogy teljesen hasonló a mentalitás: az integrált iskolák körébe tartozik az is, mint a mostani intézmény, ami ebben  a konfliktusos közelmúltú országban elsősorban politikai-vallásos széleslátókörűséget jelent. Azok a szülők íratják integrált iskolába a gyerekeiket, akik felismerik, hogy a jövő útja a hagyományos észak-ír szegregációval szemben a közös iskoláztatás, amikor nem választják szét a gyerekeket vallás (katolikus vagy protestáns), származás (ír vagy brit), vagy más egyéb szempontok alapján, hanem megtanítják őket önmaguk, mások és egymás megismerésére és tiszteletére. A követelmények magasak, de megvan hozzá minden szükséges támogatás, emberi és tárgyi feltétel.

Ahogy az egyik diák fogalmazza, „Integration is a connection we all have, a dream, a wish, a thought, a voice inside our head telling us that religion, colour and gender, united all together is peace, and peace is the way forward, the only way to ease the pain of war, and it begins with you.”

Ami pedig a külföldiek integrálását illeti, ezt deklarálja az iskola: „We believe the college community is enriched by welcoming students from around the world and that learning in a diverse community is an effective preparation for the increasingly international lifestyles of the 21^st century.” Hát mit mondjak, szerintem is így van! :)

Szóval hálás vagyok, egyszerűen és leginkább végtelenül hálás, hogy megadatott a gyerekeimnek, hogy magas színvonalú, nyitott, támogató, inspiráló közeg megbecsült, kreatív tagjaiként tölthetik iskolai éveiket.   

Új év, új élet :)

Végre már, végre már!

Decemberben széthajtottam magam, aztán az ünnepek alatt szintén, majd beájultam néhány napra a kimerültségtől, most pedig itt van végre az új év, visszaálltunk a normális kerékvágásba, hurrá! A január az egy jó hónap! :)

Észvesztő

Vannak filmek, amiket minden évben újra megnézek. Ezt például mindenképpen. Leginkább olyan állapotomban, amikor hirtelen esek át az elképesztő hajtásból a semmittevés ellentétes végletébe, mint így most, Karácsony után. Amikor is van alkalmam esténként bevackolni magam a paplanok alá, előkapni a filmet, és együtt sírni és nevetni ezekkel a lányokkal...
A dévédén a rendező kommentárja is rajta van, azt különösen szeretem. A filmrendezők elképesztően jó emberismerők.  

Vágom a centit...

"The Grinch hated Christmas. The whole Christmas season..." Azt persze nem mondhatom, hogy Grinch lennék, elvégre ilyet nem illik mondani, az ember Legnagyobb Főnökének földi születésnapját mégis csak illik komolyan venni... :)  Közreműködésben tehát nincs hiány részemről. Ami miatt sóhajtozom, az inkább csak az, hogy valami elképesztő mértékben túl vagyok hajszolva az adventi időszakban, és néha bizony eléggé besokallok tőle. A rengeteg karácsonyi műsor, program, plusz foglalkozás, ajándékbeszerzés, miegymás ugyanis a már amúgy is zsúfolt napirendem tetejébe érkezik. Honnan lesz rá energia? Lesz-e? Van-e?

Néha érnek kellemes meglepetések. Mint például tegnap, amikor kétségbeesetten fakadtam ki az egyik társszervezet munkatársának, hogy a hozzájuk hivatalos gondozottam ünnepi ebédmeghívása pont keresztbe vágja  másik három gondozottam délutáni adventi programját, és nem tudom, hogy ezt a helyzetet hogy oldjam meg... A szervező hölgy pedig magától értetődő természetességgel ajánlotta föl, hogy akkor majd ő átveszi az illetőt egész délutánra, hogy én foglalkozhassak addig a többivel... Ezek azok a mozzanatok, amikor érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy többen dolgozunk ugyanazért a célért, és a megfelelő időpontban mindig megérkezik a segítség...   az Ünnepelt küldi... :)

Áldott karácsonyi készülődést mindenkinek!