Azért bevallom, amikor hazaérkezés után átülök a jobbkormányos autóból a balkormányosba, eléggé össze szokott szorulni a gyomrom. Rossz helyen keresem a tükröt, a sebváltót, esetlenül érzékelem az autó határait, ezért aztán biztos ami biztos alapon mindkét oldalon jókora ráhagyással keresem a helyem a sávomban. És persze mantrázok folyamatosan: jobboldalon, jobboldalon, jobb-ol-da-lon maradni...
Mire az M7-ig elevickélek, azért már könnyebb lesz. Az őrségi kátyús kis utakon pedig már otthonosan érzem magam...
Pihenni jó. Én azt igazából csak itthon tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése