Észvesztő

Vannak filmek, amiket minden évben újra megnézek. Ezt például mindenképpen. Leginkább olyan állapotomban, amikor hirtelen esek át az elképesztő hajtásból a semmittevés ellentétes végletébe, mint így most, Karácsony után. Amikor is van alkalmam esténként bevackolni magam a paplanok alá, előkapni a filmet, és együtt sírni és nevetni ezekkel a lányokkal...
A dévédén a rendező kommentárja is rajta van, azt különösen szeretem. A filmrendezők elképesztően jó emberismerők.  

Vágom a centit...

"The Grinch hated Christmas. The whole Christmas season..." Azt persze nem mondhatom, hogy Grinch lennék, elvégre ilyet nem illik mondani, az ember Legnagyobb Főnökének földi születésnapját mégis csak illik komolyan venni... :)  Közreműködésben tehát nincs hiány részemről. Ami miatt sóhajtozom, az inkább csak az, hogy valami elképesztő mértékben túl vagyok hajszolva az adventi időszakban, és néha bizony eléggé besokallok tőle. A rengeteg karácsonyi műsor, program, plusz foglalkozás, ajándékbeszerzés, miegymás ugyanis a már amúgy is zsúfolt napirendem tetejébe érkezik. Honnan lesz rá energia? Lesz-e? Van-e?

Néha érnek kellemes meglepetések. Mint például tegnap, amikor kétségbeesetten fakadtam ki az egyik társszervezet munkatársának, hogy a hozzájuk hivatalos gondozottam ünnepi ebédmeghívása pont keresztbe vágja  másik három gondozottam délutáni adventi programját, és nem tudom, hogy ezt a helyzetet hogy oldjam meg... A szervező hölgy pedig magától értetődő természetességgel ajánlotta föl, hogy akkor majd ő átveszi az illetőt egész délutánra, hogy én foglalkozhassak addig a többivel... Ezek azok a mozzanatok, amikor érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy többen dolgozunk ugyanazért a célért, és a megfelelő időpontban mindig megérkezik a segítség...   az Ünnepelt küldi... :)

Áldott karácsonyi készülődést mindenkinek!