2015. október 31., szombat

Hiányos a humorérzékem talán

Én nem tudom, hogy tudnak emberek jóízűen nevetni azon, amikor mások összetörik magukat, de nekem ezek közül a hintabalesetek közül egyik sem tűnik viccesnek. Talán azért, mert gyerekkoromban egy félresikerült tornaórai bravúr alkalmával megroppant a derekam, és ezt azóta is nyögöm. Valahányszor nagyot eső embert látok, az jut róla eszembe, basszus, ha én esnék ekkorát, lábra se tudnék állni többet. Úgyhogy inkább ne essetek nagyot, vannak ennél sokkal viccesebb dolgok is az életben.    

2015. október 30., péntek

Neki(k) már jó...

Megint van egy halottunk. 95 éves néni, hosszú, szépen megélt élet végén aludt el békésen. Elnézegettem a kisimult, tiszta vonásait, és arra gondoltam, milyen jó neki, hogy végigcsinálta már ezt az egészet, és elmehetett a végén, olyan szépen és békésen, ahogyan tette.

Ezzel szemben én itt küzdök, nap mint nap, és néha annyira, de annyira fáradt vagyok már ehhez az egészhez...

Két olyan gondozottam is van, akik a jelenleg élő legidősebb emberek az egész brit szigeten azzal a kondícióval, ami van nekik. Mindkettő mosolygós, szép, gazdag lelkű ember, nagyon szeretem őket, szerencsém van, hogy nekem ők jutottak. Nem tudom, hogy leszek-e én valaha "szép" öreg, vagy erre születni kell talán.

 

2015. október 28., szerda

Összehasonlításképpen

Miközben Mo-n jövőre már a gyűjtögetésből élők jövedelmét is meg akarja az állam adóztatni, addig Nagy-Britanniában éppen a felsőház, vagyis a született gazdagok vétózták meg a napokban a szerényebben élő rétegeket érintő megszorító intézkedéseket.

Úgy látszik, a született gazdagok egy fokkal felelősségteljesebben képesek gondolkodni az újgazdagoknál, vagyis ők nem akarják az őket kiszolgáló, szegényebb rétegekről mindenáron az utolsó bőrt is lenyúzni.  

2015. október 17., szombat

Gálavacsora

Ki vagyok fodrászolva, sminkelve és öltöztetve az alkalomnak megfelelően. Csernus doktornak valószínűleg velős véleménye lenne az összképről, merthogy kábé semennyire se tudok hitelesen sminket viselni, nem erre lettem predesztinálva. Viszont a Közösségünk harmincadik születésnapját pezsgős, ünnepi vacsorával ünnepeljük, úgyhogy igyekeztem kitenni magamért, a gondozottaim meg imádják a felhajtást, hát akkor nosza. A csinos ruhám előnye viszont, hogy tíz kilót diszkréten eltüntet rólam, annak legalább titokban örülök.
  

2015. október 10., szombat

Terrorveszély

Néha el szoktam poénkodni otthoni, arab terroristáktól tartó ismerőseimmel azon, hogy ebből a szempontból Észak-Írország tuti hely: ide nem jönnek bevándorló terroristák, mert robbantó merénylőkből itt alapjáraton túlkínálat van.

A kisvárosunk központi utcáját 4 hónappal azután robbantották rommá, hogy az IRA katonai szárnyának felszámolásáról szóló békeegyezményt aláírták 1998-ban. Most, 17 évvel később sem nyugszanak a rendbontó erők, a kisváros központja második napja van lezárva terroristaveszély miatt. Mindez egyébként jelenleg annak köszönhető, hogy a rendőrség tagokat toboroz, a rendbontó erők pedig ezt bojkottálni akarják. (Az mondjuk más kérdés, hogy a rendőrség miért éppen a város kellős közepén lévő Arts Centre-ben tartja a toborzást, amikor előre tudják, hogy emiatt százakat/ezreket kell majd evakuálni, dehát, mint tudjuk, az ilyesmi mindig erődemonstráció, mindkét oldalról.)

Mi szerencsére kicsit kijjebb lakunk, és bekuckóztunk szépen.  

Frissítés 1:
A mi városunkban ezúttal nem találtak bombát, de a másik toborzási helyszínen igen.

Frissítés 2:
Mi nem szoktunk tévét nézni, de este az egyik gondozottam kérte, hadd nézze meg a híradót. Fél füllel figyeltem én is, folyamatosan bombázásokról, lövöldözésekről szóltak a híradások, a világ minden tájáról. Aztán kikapcsoltuk inkább.