Nyújtanám még ezt a napot, hogy hátha a végére bekövetkezik valamiféle megvilágosodás... dehát ez a nap is csak 24 órából áll, mint az összes többi, napi cselekedetek egymás mellé rendelt sora történt, s ez a nap is, mint a többi, lassan véget ér...
Amióta Csillagos megírta az Újragondolón, hogy Istenbe kapaszkodik, azóta gondolkodom rajta, hogy vajon én mibe kapaszkodom... kapaszkodom-e?
Krisztus jelenléte a világban élő tapasztalat számomra, amióta csak eszemet tudom... Amit gyerekként nem értettem sosem, az inkább az volt, hogyha egyszer ott az a gyönyörűséges Nap az égen (valóságosan és képletesen is) akkor miért van az, hogy mi emberek sötét felhők alatt élünk...?
Az elméleti magyarázatot persze azóta már megértettem, mármint hogy a sötétség jórészét mi magunk teremtjük, gondolatokkal, negatív érzésekkel, cselekedetekkel, és hogy a földi élet célja és értelme az lenne, hogy világítsunk, világosítsunk az életünkben, ahol lehet. Viszont attól, hogy az ember az elméletet tudja, a gyakorlat még nem lesz könnyebb...
Szóval várom-várnám azt a pillanatot, amikor egyszer csak majd könnyebb lesz. Amikor helyükre kerülnek, helyükön maradnak a dolgok... ahogy kívül, úgy belül is.
Ne várd! Az csak a végén jön el. Addig még "szenvedned" kell rengeteget.
VálaszTörlésHát ez az. :)
TörlésA döntés a tiéd: ha a szenvedést választod, azt kapod, ha az örömöt, akkor meg azt. A dolgok most is, mindig a helyükön vannak. Kívánom, hogy te is megéld! :-) Boldog szülinapot!
VálaszTörlésKöszi, Gwen! Igyekszem én nagyon, pozitívan élni, csak néha kissé csikorgós az a mosoly. :)
TörlésAnnyi baj legyen! Amíg mosoly van, addig minden rendben van! :-)
TörlésIsten éltessen! És köszönöm az idézetet, teljesen meglepődtem...
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Azért idéztelek, mert megérintett az írásod, tényleg sokat gondolkodtam rajta.
TörlésAmi a születésnapomat illeti, az utóbbi 10-12 évben, amióta igazából nem magamról szól az életem, hanem a rámbízottakról, valahogy mindig melankolikus leszek az évfordulóm környékén, hogy vajon elég jól teszem-e azt, amit tennem kell... pont ez az, amiről Te is írtál, hogy vezetést várnak tőlem, folyton-folyvást, miközben néha igen csak "csupasznak" érzem magam... Dehát bízni kell benne, hogy Odafent tudják, mit és mennyit bíznak ránk...