2015. szeptember 27., vasárnap

Viszlát, Miss Migrans...

Amikor én a migráns elnevezést kitaláltam magamra, még senki nem használta ezt a szót a mindennapokban. Emlékszem, az első posztjaim idején (ó, freeblog!) rá is kérdeztek néhányan, hogy mit is jelent tulajdonképpen, és miért éppen ez lett a nevem.

Azóta már más szelek fújnak Európában, és abban az értelmében, ahogy ez a fogalom manapság használatos, nem érzem magaménak. Igazából Miss-nek sem érzem már magam (annak is megvolt az oka annak idején, miért lettem az), mégis, mivel legtöbben Missmi-ként ismernek, ezt tartottam meg. Az e-mail címem pedig missmihello@gmail.com-ra módosult.

Online biztonság

Az 5-ös ponton eléggé meglepődtem. Itt Észak-Írországban egyetlen iskola sem teszi nyilvánosan elérhetővé a diákjai névsorát, mert ez itt nem biztonságos. Sőt, még az osztálynévsort is sokszor csak keresztnevekkel lehet a szülőknek kiadni, pl. szülinapi bulikra küldendő meghívók miatt.

Ami pedig ezt a cikket illeti, hát itt is ért meglepetés: én azt hittem, hogy amikor egy Facebook-os játék vagy alkalmazás adatokhoz való hozzáférést kér, akkor csak annak az adataihoz fog hozzáférni, aki az engedélyt adja. Teljesen megdöbbentem azon, hogy a mások által engedélyezett játékok/alkalmazások az alapbeállítás szerint hozzáférnek a legszemélyesebb adataimhoz is, hacsak ezt a lehetőséget külön le nem tiltom, illetve be nem állítom egyesével minden adatra a "Mások által használt alkalmazások" menüpontban. Pfff...    

2015. szeptember 21., hétfő

Mit tehetek én?

Az alapítványt, amelynek sok éve dolgozom, menekült hozta létre 75 évvel ezelőtt. Amikor Hitler uralomra került Németországban, feltette magának a kérdést: mit tehetek én, hogy élhetőbb legyen a világ? Kidolgozta a programját, és miután nyilvánvalóvá vált, hogy a náci uralom alatt zsidó orvosként nem boldogulhat tovább a saját hazájában, külföldi támogatókat keresett. Így került Skóciába; dolgozni, segíteni, építeni.

Micsoda különbség van aközött, hogy valaki úgy indul el a hazájából, hogy tenni szeretne valamit, és ehhez keresi a lehetőséget, vagy pedig úgy, hogy azt mondja: nekem is jár a jólét, engem is lakassatok jól...

Európa egyetlen esélye, ha az előbbiekből lesz minél több.

2015. szeptember 3., csütörtök

Angol humor 18+

lost my marbles = elment az eszem

Szó szerinti értelmezésben:

marble = üveggolyó
lost my marbles = elvesztettem az üveggolyóimat

Demonstráció itt.  

2015. szeptember 2., szerda

Csendesen

Tanita Tikaramot hallgattam ma. Kamaszkoromban nagyon szerettem ezt a számot. Akkor a dallam tetszett leginkább, most már a szöveget is jobban értem, és valahogy megint aktuálissá is vált: az ember csak néz, és nem érti, mi történik körülötte a világban...

Pontosabban értem, nagyon is értem. Össze vagyunk kötve, mi emberek, ezer és még egy szállal, folyamatosan. Nincsenek illúzióim a jövővel kapcsolatban: tényleg nagy a baj.

Viszont én, egyelőre legalábbis, a saját házam táján igyekszem söpörni, csendes készültségben. Fenntartani a normalitást, amennyire és ameddig csak lehetséges, azok számára, akiket körém rendezett az élet.

Megrendeltem a lányomnak a Titoktündér sorozatot. Esténként olvasom neki. Az első mese mindjárt arról szólt, hogy amire nagyon sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik. Ebben maximálisan hiszek is.

Ami a lányomat és az esti meseolvasást illeti, utolsó pillanatban vagyunk: tíz és fél éves kiskamasz, már nem sokáig fogja igényelni az esti közös olvasást. De ameddig igen, addig csináljuk. Azt sem tudhatom, hogy meddig lehet még olyan szép életünk, amilyen van. De amíg van, igenis széppé tesszük...

Hálás vagyok, nap mint nap, hogy nekünk megadatott az, amink van. A békés, nyugodt otthon, élhető közegben, élhető napokkal...

A szorongás a jövő és a világ állapota miatt persze állandósult. Az lenne a csoda, ha nem így lenne.  

2015. augusztus 9., vasárnap

Ez egy másik ország...

Tegnap mellékútról kanyarodtunk ki egy forgalmas főútra, ahol maga elé engedett egy BMW-s.
Ha esetleg máshonnan nem tudnám, ebből egyértelműen kiderült, hogy már nem Magyarországon vagyok.

Az otthon töltött három hét alatt kishíján BMW-fóbiám alakult ki, annyiszor villogtak/dudáltak/mutogattak ki a sávomból BMW-sek. Viszont itt, ahol most élek, hálistennek nem gondolják a drágább kaszniban ülők azt, hogy rájuk más szabályok vonatkoznak, és adott esetben ők is ugyanolyan előzékenyek és segítőkészek, mint bárki más. Sokkal kellemesebb így az élet az utakon.  

2015. augusztus 6., csütörtök

Vissza a jövőbe*

Az ember azt gondolná, hogy ahogy az évek telnek-múlnak, valahonnan valahová eljut a földi életében. Aztán kiderül, hogy ez nem ilyen egyszerű, papírilag legalábbis nem. Emlékszem, mennyire fel voltam háborodva azon, hogy otthon portfóliót íratnak egyetemet végzett, sok éves gyakorlattal rendelkező tanárokkal.

Aztán most kiderül, hogy itt külhonban is lehet hasonló helyzetbe kerülni, például a brit állampolgárság megszerzésének kapcsán.

Le kell majd tennem a Life in the UK vizsgát. Ez mondjuk nem zavar, mert kifejezetten szívesen tanulom újra a brit történelmet és kultúrát, az állampolgári ismeretek pedig érdekesek és időnként hasznosak is. Most már például tudom, hogy hivatalosan 16 éves kortól lehet itt lottót venni, hogy a 3 évnél régebbi autókat évente kell műszakiztatni, hogy választásokat ebben az országban általában 5 évente tartanak, kivéve, ha valamelyik parlamenti képviselő időközben meghal vagy lemond, mert akkor jön a helyi időközi választás, aminek az angol neve by-election. Nem rossz, ha az ember ilyesmiket megtanul.

Viszont úgy tűnik, hogy nyelvvizsgáznom is újra kell majd, ami zavar egy kicsit. Nem azért, mert nehezemre esik letenni, hanem azért, mert kismilliószor igazoltam már a nyelvtudásomat, meg hát napi szinten használom tényleg, egészen bonyolult helyzetekben is. Viszont a britek szigorítanak, az állampolgárság megszerzéséhez márpedig friss nyelvvizsga kell**, a régebbieket ősztől akkor sem fogadják el, ha közben pedig itt éltem és folyamatosan használtam a nyelvet.

Szerettem volna legalább az egyetemi diplomámmal igazolni a nyelvtudásomat, mivel a diploma nem évül el (még), viszont mint kiderült, nem elég akkreditáltatni az otthon szerzett diplomát, arról is kell(ene) hivatalos igazolás, hogy az angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár végzettséghez szükséges tárgyakat angolul tanítják Magyarországon. Ilyen igazolásom pedig nincs, mert az angoltanári diplomában elvileg benne foglaltatik az angol nyelvtudás. Az itteni szervek viszont azt válaszolták, hogy ők ezt megértik, a diplomámat gond nélkül akkreditálják ha kérem, de az állampolgárság megszerzéséhez akkor is kell a nyelvtudásról külön igazolás.

Hát, itt tartok. Időm mondjuk van, mert úgyis csak késő ősszel / jövő tavasszal kezdem majd a procedúrát, de abba azért már most belekóstoltam, hogy a bürokrácia bizony nem lesz kevés.

*Azért vissza, mert olyan tárgyakból vizsgázok újra, amiket már régebben is tanultam, és azért a jövőbe, mert még ezután leszek brit :)

** Ezúton szólok mindenkinek, aki brit állampolgárság megszerzésére pályázik, hogy 2015 novemberétől csak 2 évnél nem régebbi nyelvvizsgát fognak elfogadni, egészen pontosan ezeket fogadják el, és hogy a Life in the UK teszt érvényességi ideje is körülbelül két év, de inkább kevesebb. Hivatalosan azt mondják, hogy "valid for a reasonable time", ami azt jelenti, hogy túl korán nem érdemes letenni, mert nincs garancia arra, hogy később még elfogadják.