A kínlódás, amikor rágom a tollam végét már napok óta, mert hiába lapozgatok könyveket, guglizom a netet, sehogy sem akar összeállni a vasárnapi mondandó... Míg egyszer csak, egy áldott pillanatban, átcsap végre a villanás, az a belső, titkos erő, ami helyükre rántja a puzzle darabkáit...
Összeáll tehát a kép, hát persze, ó, hogy ez eddig nem jutott eszembe, hiszen világos mint a Nap... mint a Nap, az a bizonyos belső, Krisztusé...
S felépítem végre, amit mondani fogok, hogy hiteles lehessen, élő és élhető, nekem legalábbis mindenképp az, s remélem, a gondozottaimnak is...
Hálás vagyok az ilyen pillanatokért. Bárcsak gyakrabban lennének velem.
Amint valóban szükséged van rá, megkapod.
VálaszTörlésNa igen, csak én azt szeretném, ha az ilyen "villanások" erejéből élhetném a mindennapjaimat...Nemcsak az ünnepnapokat, hanem a mindennapokat is... De ahhoz azért jobb lenne több belőlük. Amúgy igazad van: amikor valóban szükséges, megérkezik...
Törlés