A napokban a városban jártam, és megint begörcsölt a gyomrom egy pillanatra: ajándékot kell venni! Aztán mindjárt jött az édes megkönnyebbülés, hogy nem kell már, túl vagyok az egészen, jaj de jó!
Cirka 60 ember ajándékát szereztük be / készítettük el, csomagoltuk, címkéztük, továbbítottuk, aztán a mieinket is kibontogattuk a fa alatt. Most már a köszönőleveleket írom, akinek kell, de ez már jóval nyugisabb elfoglaltság, pláne hogy túl vagyok az összes muszáj-szépen/időben-meglennie karácsonyi programon is...
Szóval jó ez a pár nap most, nagyon jó. Lassú, álmos folyamatban működünk, esténként betelepszem az ágyamba és filmeket nézek, például EZT. Egy karmesterről szól, aki olyan zenét szeretne írni, ami "megnyitja az emberek szívét." És sikerül is neki, bár közben összeverik néhányszor, ez egy ilyen világ...
Az utolsó képsor a legkedvesebb számomra, amikor lesz végre elég öröme, ereje ahhoz, hogy magasba emelje a gyermekkori, meggyötört önmagát. Ehhez az állapothoz lenne jó eljutni minél többünknek, de ha lehet, még halálunk előtt. Akkor talán a Karácsony sem lenne sokaknak olyan stresszes és szomorú.
Boldog Új Évet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése