2015. január 9., péntek

Kutyaharapást szőrével, avagy a szabad jótett édes íze

Valamikor decemberben, amikor épp úgy éreztem, hogy belefulladok a kötelező adventi-karácsonyi körökbe, a rengeteg karácsonyi ajándék beszerzésében való segédkezésbe, akkor határoztam el, hogy márpedig én egy olyan valakinek is fogok idén ajándékot küldeni, aki nem toporog itt az ajtóm előtt, aki felé az ég világon semmiféle elkötelezettségem nincsen, aki nem is ismer és ezért értelemszerűen nem is vár tőlem semmit. Ez lesz az én szabad jótettem az idei ünnepben.

A megvalósítás váratott egy kicsit magára, de azért végül összejött, a boríték célba ért és az én Karácsonyom így lett végre kerek és teljes.

Mert szabadon adni jó. :)  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése