"Akar róla beszélni?" Nem, nem akarok. Mert mit lehetne arról mondani, hogy két hete többet vagyok vízszintes, mint függőleges helyzetben, ami nekem azért különösen kínos, mert a munkaköröm olyan, hogy nem áll le, és a papírkupac az asztalomon, ami alapjáraton is betegítő volt, most még ráadásul napról napra nő...
Délutánra márpedig elegem lett a "dolgoznom-kéne-de-nem-tudok-jaj-mi-lesz-így" gondolatfolyamból a fejemben, hagytam hát a dagadt ruhát másra, bepattantam az autóba, és irány a tenger...
Lehúztam a bakancsom, a zoknim, és mentem, mentem mezítláb a homokos parton, csak a kagylókat láttam a lábam előtt, meg a bokámat verdeső vizet, hallgattam a lágy hullámokat, és hagytam, hogy átmosson a végtelen, sós víz áldásos hatása... a hideget sem éreztem, egészen kellemesen meleg volt ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése